Amikor ezeket a sorokat írom, Zanaga-ban vagyok, amely a Nkayi egyházmegye egyik legtávolabb eső missziós állomása. Ez majdnem 300 km-re van Nkayi várostól. Kongóban 6 egyházmegye van és egy apostoli prefektúra. Majdnem minden főpap bennszülött, egyetlen franciát kivéve. Nkayi Kongó déli részén fekszik Brazzaville és Point-Noir között.

[Image] Rani Alex nővér vagyok Indiából, a Ferences Mária Misszionárius Nővérek rendjébe tartozom. Ez a negyedik évem a Nkayi egyházmegyében és a hetedik évem Kongóban. Egy nkayi-beli általános iskola igazgatója vagyok. A plébániatemplomban is dolgozom a fiatalokkal, és animátor is vagyok az Elisa Csoportban (ifjúsági mozgalom) egyházmegyei szinten. 

[Image] [Image]

A Ferences Mária Misszionárius Nővérek 1910 óta vannak jelen az országban és 1983 óta Nkayi-ban. A mostani közösség Nkayi-ban 3 nővérből áll: egy spanyol, egy madagaszkári és egy indiai nővérből. Hivatásunk, hogy megéljük az egységet a különbözőségben, az etnikai vagy törzsi megosztottságban élő emberek között. Működünk a nevelés, a női emancipáció területén, gondozunk leányanyákat, árva gyerekeket, hitoktatói és más plébániai tevékenységeket látunk el. 

Kongó 5 polgárháborút élt át 1995 és 2005 között. Sok templom, és egyházi intézmény pusztul el a háború alatt; iskolák, kolostorok és más épületek. Lassan megpróbálják újra felépíteni őket. A nkayi-i népesség, főleg Zanaga-ban paraszti sorú és szegény. Az emberek többsége paraszt és a földeken dolgozik. A földeken tápiókát, kukoricát, földimogyorót és sok idénygyümölcsöt termesztenek. Mindenhol szegénységet és nyomorúságot lehet látni. Sok ember függ a cukorgyártól, amely Nkayi város egyetlen reménysége. Bár Nkayi az ország 4. legnagyobb városa, a repülőtér kifutópályája mégsincs lebetonozva. A háború óta sok ember repülőgéppel jár az útonállók miatt, és mivel az utak majdnem mind használhatatlanok. 

[Image] [Image]

Az emberek nagyon melegszívűek és szívélyesek. Időt fordítanak az élet minden napjának a megélésére. Nem látni rohanó embereket. A faluban esténként a férfiak toddy-val (alkoholfajta) vagy más hagyományos itallal a kezükben ülnek, néha az asszonyok és a gyerekek is csatlakoznak hozzájuk. Az ünnepnapokat rengeteg itallal, tánccal, zenével ülik meg, még a haláleseteket is. Nagy családjaik vannak sok gyerekkel, sok nagybácsival, unokatestvérrel stb. Egy férfinak akár hét felesége is lehet, még akkor is, ha nincsenek meg az anyagi eszközei a gyermekei felnevelésére. Ezért a gyerekek felnevelése sok családi és társadalmi probléma forrása. Sok helyen a gyermeket a nagymamák felügyeletére bízzák, mivel igen gyakori a válás és nagyon sok a szülők által el nem ismert gyermek. Bár sokféle módon tisztelik a nőket, szomorú látni, hogy a férj halála után az asszonyt elűzik a férj házából gyermekeivel együtt – a hagyomány nevében!!!

[Image] [Image]

Az egyház nagyon aktív és élő, sok zenével, tánccal, sokféle tevékenységgel. Vasárnaponként a templom tele van. Érdekes megjegyezni, hogy két plébánia között a távolság 80-100 km. A nagy ünnepek alkalmával mint Karácsony és Húsvét, az embereknek ezt a távolságot gyalog kell megtenniük. Minden plébánián van missziós állomás. De nincsenek papok, akik ezekre a plébániákat látogassák, vagy, még ha van is pap, , a közlekedési eszközök hiánya és az utak állapota miatt nem tudnak eljutni. Az egyházmegyében 25 plébánia van, ezek közül ötben nincs pap. A hitet ezeken a helyeken laikus hitoktatók tartják életben. Vasárnaponként ezek a hitoktatók ünneplik az Eukarisztiát. Az ő áldozatuk ez, hogy bár nem képzett katekéták, az egyház iránti szeretetből végzik ezt a munkát.

A mi plébániánkon kb. 8000 katolikus él. Vannak különféle mozgalmak felnőttek, fiatalok illetve gyerekek részére. Néhány felnőtt mozgalom: Mária Légió (Legion of Mary) Népiskola (Schola Popular), Karizmatikus megújulás mozgalom (Charismatic Renewal), Szent Rita, Szent Mihály, „Rememboko” (a helyi nyelven használják a neveket) stb. Minden csoportnak ki van jelölve egy nap, amikor ők vezetik a liturgiát, a szentmisét és más imádságokat. A templom takarítását, a betegek látogatását is ők végzik. Nagyon megérintett engem érzékenységük, hogy megosszanak mindent másokkal, amijük csak van. Ha valaki meghal közülük, az elhunyt családtagjait pénzzel és egyéb módon is támogatják.

[Image] [Image]

A fiatalok és gyerekek között is sokféle mozgalom van, pl. Elisa Csoport, Yamboté, cserkészet (Scout and Guide), „Ifjú lámpások” (Young lights), Ministránsok (Altar boys), Fiatal Mária Légiósok (Young Legion of Mary), énekkar, „Kizito” stb. Kb. 300 ministráns van a plébániánkon, akik az oltárnál szolgálnak. Érdekes megjegyezni, hogy sok papi hivatás ezen ministránsok közül született. Mint minden évben, püspökünk 10 papot szentel az idén is. Bár vannak papi hivatások, a szerzetesi hivatások ritkábbak. Kb. 108 pap van az egyházmegyében. Kb. 56-an külföldön vannak a képzés idejére vagy más szolgálatban. Minden évben kb. 4830 felnőtt és gyermek keresztelés van nálunk.

Én magam a plébániánk fiatalságával dolgozom, különösen a helyi Elisa és a Yamboté csoporttal, valamint vezetem az egyházmegyei Elisa csoportot is. Az Elisa csoport tagjai szombatonként lelki programra gyűlnek össze, együtt imádkoznak, közösen olvassák a Szentírást és beszélgetnek erről. A mi csoportunk feladata, hogy táncoljon a szentmisén, takarítsa és feldíszítse a templomot az ünnepekre. Én segítem őket lelki növekedésükben; hittan-kurzusokat tartok számukra az adott évre választott témának megfelelően és lelkigyakorlatokat vezetek (Adventben, Nagyböjtben, és az egyházi év végén). Az Elisa csoport nagyon aktív szereplője a templom életének. A „Yamboté” szintén egy fiatal lányokból és fiúkból álló kb. 200 tagú csoport, akik idejük és energiájuk felajánlásával karitatív munkát végeznek. Például órákat adnak szegény diákoknak, részt vesznek a szegények munkájában (házépítés stb.), betegeket látogatnak stb. Színielőadásokat és koncerteket adnak, amelyek segítségével tovább tudják adni az Evangélium üzenetét de egyéb témákat is feldolgoznak, mint pl. a malária vagy a szegénység megszüntetése, stb.. Ezek a fiatalok nagyon lelkesek minden munkájukban; vasárnaponként jönnek össze imádkozni és próbálni.

[Image] [Image]

Nkayi körzetében a polgárháború alatt és után sok gyerek kimaradt az iskolából és a falvakban ill. az utcán kötött ki, mert minden ilyen konfliktusban a legsebezhetőbbek a gyerekek és a nők. Sokan a konfliktus befejeződése után sem tértek vissza az iskolába. A jó oktatási - nevelési rendszer a fejlődés és a jobb jövő kulcsa. Mi az egyházon belül szeretnénk a gyerekeknek legalább egy alapszintű oktatást biztosítani, ezért sokak segítségével egy új iskolát építettünk 2007-ben. Itt a gyerekek megtanulnak írni, olvasni valamint imádkozni is, továbbá megművelni kis kertjüket, megtanulják tisztelni a természetet és az emberi nemet stb. Az ünnepek alkalmat adnak arra, hogy az iskolában ünnepeljék az életet, mert otthon sok gyerekkel nem törődnek és a szülőknek nincs pénzük arra, hogy megtegyék. Így megünnepeljük a gyerekek születésnapját, Karácsonyt, Virágvasárnapot, Húsvétot, és az iskolai év végét stb.

Én magam boldog és elégedett vagyok küldetésemmel és mindennel, amit itt megélek. Ráébredtem, hogy Kongó sokféle módon alakított engem (adok-kapok módon). A mi közösségi életünk tanúskodik a külvilág előtt arról, hogy bár különbözőek vagyunk bőrszínünket, anyanyelvünket, hazánkat, származásunkat illetően, mégis lehetséges az együttélés itt Nkayi-ban.
Számomra a misszió az, hogy minden pillanatban jelen legyek és velük együtt éljem meg hitemet. Ha látom egyszerűségüket, türelmüket és vidámságukat a nyomorúság ellenére is, ha látom ezeknek a szegény embereknek a mély hitét és türelmét, egyre jobban mélyül a elhivatottságom. Az életem a „Missio ad gentes” azaz a „Küldetés a népekhez” tipikus példája. 

Kérem az olvasókat, hogy emlékezzenek meg imáikban ezekről a keresztény közösségekről és adjanak nekik lelki támogatást.

Sr. Rani Alex Cherickal fmm