Eucharisztia azt jelenti: hálaadás. Az Eucharisztiában az ember hálát ad Istennek Jézus áldozatáért és feltámadásáért az egész emberiség üdvösségének javára. Ez a hálaadás a Szentlélek által történik. Az Eucharisztia egy olyan szent cselekmény, amelyben a Szentlélek vezet bennünket - először a bűnbánatra. Amikor őszintén megbánjuk bűneinket, az eséseink üdvösségünkre válnak. Jézus a Lélekről mondja: „Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről.” (Jn 16, 8) Ezért a Lélek egyik ajándéka, hogy minket bűntudatra vezet. Ez a kegyelem első lépése. Ezzel a meggyőződéssel tartsunk bűnbánatot és ne csak szokásból.  

Nem elég, hogy megtesszük az első lépést és aztán befejezzük. Tovább kell nyitnunk az Isten felé, Aki megbocsát az őszinte bűnbánónak és befogadja irgalmas szeretetébe. A Lélek az Igén keresztül készít fel bennünket arra, hogy Isten szeretetét felismerjük, és ezáltal lángolni kezdjen a szívünk iránta.  

Szent II. János Pál pápa egyik beszédében mondta, hogy Krisztus nélkül az ember nem tudja teljesen megérteni magát. Így mi sem tudjuk megérteni magunkat teljesen, ha nem hiszünk Krisztusban. Az Eucharisztia a legnagyobb forrása annak, hogy mi magunkat megérthessük. Enélkül a tudat nélkül az emberi lét összeomlik és szétesik. Az Eucharisztia ettől óvja meg az embert.

Krisztus nélkül nem tudjuk megérteni a valódi szeretetet, ami az élet alapja, sem azt, hogy meg vannak bocsátva bűneink és kiválasztottak vagyunk. A szeretetérzés nélkülözhetetlen a létezésünkhöz. Az Eucharisztiában erre a felismerésre ébred az ember. Lehetetlen megismerni Istent, ha nem tapasztaljuk meg az Ő megbocsátó szeretetét életünkben. Meghalt értünk - mekkora szeretet jele ez! Sok szent felismerte, hogy Isten „bolond módjára” szereti az embert.  

Hit nélkül a szentségek nem teremnek gyümölcsöt. A hit és a szentségek erősen össze vannak kötve. Sok keresztényben a szentségek nem hoznak kellő lelki fejlődést, ha hiányzik a hit. Mi se csodálkozzunk, ha annyi szentmise és szentáldozás után életünkből hiányzik a látványos fejlődés.

Várva várta Izrael népe az Üdvözítőt. Karácsonykor mi így várjuk Jézust, és ünnepeljük a mennyből alászállott Isten születését. Ez történik az Eucharisztiában is. A Lélek lehívására a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé válik; az Eucharisztiában megjelenik Krisztus a maga teljességében, úgy, mint karácsonykor. Így jön el Krisztus szívünk jászolába. Ő nagyon szeretne a szívünkbe költözni, és az elfogadás nélkülözhetetlen az ember életében.

Az Eucharisztiában teljes befogadás történik. Nem mi fogadjuk be Krisztust, hanem Ő fogad be bennünket. Olyannak fogad el, amilyen vagyok. Édesanyánk is, amikor vár ránk, és egy kicsit késünk, még nagyobb aggodalommal vár. Ez egyfajta szenvedést is jelent. Jézus így vár ránk. Minél többet késünk befogadni Őt, annál inkább fájdalmat okozunk neki. Milyen értékes az a tudat, hogy Jézus az Eucharisztiában vár ránk, hogy csillapítsa lelki-testi szomjunkat.

P. Benvin Sebastian SVD