„Az egyház visszatükrözi az ország valóságát” – mondja a nővér. „Nehéz a helyzet, mert nehéz az összeköttetés, nehéz találkozni egymással, nehéz együtt dolgozni. Az emberek el vannak szigetelve egymástól. Mindenki a maga útján jár, próbálkozva ott építeni kapcsolatokat, ahol tud” – mondja Marcella nővér, aki Port-au-Prince egyik nyomornegyedében dolgozik. „Legutóbb egy robbantás során megsebesült Mons. Dumas, Anse-à-Veau Miragoâne püspöke, ezenkívül volt egy nagy földrengés, amikor meghalt a Port-au-Prince érsekség érseke, vikáriusa, kancellárja és a titkár is. A szemináriumok összedőltek, teljes kongregációk vesztették el az összes szeminaristájukat.”
Haitin jelen van a vudu vallás is.
„A vallási szinkretizmus nagyon erős, még a buzgó katolikusoknál is, mivel a hagyományos vudu kultúra mindenhol jelen van. Pl. mielőtt elmennek az orvoshoz, előbb a gyógyítóhoz mennek, ahol lehet, hogy meghalnak, mert ez veszélyes praktikákat űz.”
„A katolikusok elmondanak több rózsafüzért is naponta, de aztán elmennek a vudu szertartásokra, mert azt mondják, ez része az ő kultúrájuknak.”
A közös kultúra ellenére „a haitiak nem nagyon tartják magukat egy egységes népnek, mivel az ő egységük abban áll, hogy valami ellen vannak” – magyarázza Marcella nővér. „A fehérek ellen, a franciák ellen, most a miniszterelnök ellen. A haitiaknak nehéz népi identitást találni, mert soha nem volt nekik olyan”.
„Sok évi munka után az emberek, akik velünk vannak, végre észrevették, hogy azért vagyunk ott, hogy építsünk valamit. 20 év után kb. 80-an dolgoznak nálunk mint nevelők, tanárok és szolgálati személyzet, akik egy óvodát, egy elemi iskolát, egy 150 gyermeket befogadó otthont működtetnek, utóbbiak közül 40 fogyatékos. Ha nem vagyok ott, most már akkor is képesek tovább dolgozni, magukénak érzik a létesítményt, kockáztatják az életüket, amikor munkába mennek, mert olyan utakon kell átmenniük, ahol lövöldöznek a bűnbandák. Egy példa: az otthon igazgatója nem tud a rendes úton menni, mert a banditák nem engedik át. Talált egy másik utat, de az egy szennyvízfolyón át vezet. Ő magával viszi a ruháit egy hátizsákban, és mikor kijön a folyóból, megmosakszik a tengervízben (a tengerparton vagyunk), felveszi a ruháját és jön dolgozni. Ezt nem a fizetésért teszi: azért csinálja, mert a nehézségben levő gyermekek ebben a pillanatban tőle függnek”.

(Fides)