1. A „Maximum illud”-tól a „Rerum Ecclesiae”-ig

XV. Benedek az 1919-es „Maximum illud” apostoli levelében hangsúlyozta az evangelizáció nemzeti érdekektől való elkülönítésének és a helyi papság képzése előmozdításának szükségességét. XI. Pius pápa kidolgozta ezeket az irányelveket. 1922-ben a „Romanorum Pontificum” motu proprióval a Hitterjesztés Művének Rómába helyezése és a Missziós Művek pápai elismerése megerősítette az együttműködés egyetemes jellegét. A befolyt forrásoknak a missziók szükségleteit kellett kielégíteniük, függetlenül a nemzeti hovatartozástól. Az 1926. február 28-i „Rerum Ecclesiae” enciklika tisztázta az egész keresztény nép felelősségét: a püspököket, papokat és híveket arra kérték, hogy működjenek együtt az imádság, az anyagi támogatás és a hivatások ápolása révén. Ezt a részvételt kísérte a papok és a helyi szerzetesi közösségek képzésének vágya, hogy azok az egyházak, amelyeknek saját erejükkel kell utat járniuk népük történelmén keresztül, a missziós területeken is növekedhessenek. A misszió tehát nem maradhat azok számára fenntartott kötelezettség, akik eltávoztak. Felelősség volt ezt az egyházmegyéken és plébániákon belül is ápolni, más közösségek életének megértése és a támogatásuk iránti hajlandóság révén.

A Missziós Világnap megszületése ebbe a kontextusba illeszkedik.

      2. A Missziós Kiállítástól a Fides születéséig

Az 1925-ös szentévben megrendezett vatikáni missziós kiállítás kézzelfogható kifejezést adott ennek az egyetemes szemléletmódnak. A XI. Piusz pápa által kezdeményezett tárlat a katolikus missziók terjedését mutatta be – azt az eleven és folyamatosan alakuló találkozást, amely a missziók és a velük kapcsolatba kerülő népek kulturális, művészeti és spirituális hagyományai között zajlott.

Huszonhat pavilonban a világ minden tájáról származó több mint 100 000 műtárgyat mutattak be. A 2025. november 5-én és 6-án megrendezett, „Egy évszázaddal a Vatikáni Missziós Kiállítás után – fordulópont a glokális világban” című nemzetközi konferencián elhangzott beszámolók szerint a kiállítás több mint egymillió látogatót vonzott. A konferenciát – amelyet a Pápai Urbaniana Egyetem Missziológiai Kara, az IULM Egyetem, a Vatikáni Múzeumok és a Történettudományi Pápai Bizottság támogatott – megerősítette a missziós tapasztalat és a különböző kultúrák ismerete közötti találkozás jelentőségét.

A Fides ugyanebben a közegben született. Az ügynökség saját története szerint 1927. június 5-én jött létre a Hitterjesztés Pápai Műve legfelsőbb tanácsának kezdeményezésére, XI. Piusz pápa áldásával. A cél az volt, hogy a sajtón keresztül a missziókra irányítsák a közvélemény figyelmét, ezzel is elősegítve a lelki együttműködést, a hivatások születését és az anyagi támogatást. A hírek és információk így eszközzé váltak ahhoz, hogy az emberek szívét közelebb hozzák az Egyház világszerte zajló életéhez.

3. Sassari, műhely a szemináriumokon belül

Sassariban ez a szemléletmód konkrét gyökerekkel rendelkezett. Erről számol be a Fidesnek adott interjújában Diego Pinna atya – a Pápai Gergely Egyetem Teológiai, valamint Egyháztörténeti és Kulturális Örökség Karának oktatója, a Sassari Főegyházmegyei Szeminárium korábbi rektora. A hátteret vázolva Pinna atya Szardíniát „missziós szigetként” írja le, ami számos szerzetesközösség – különösen a vincések – jelenlétének köszönhető, akik aktív szerepet vállaltak a szemináriumokban. Pinna atya szerint ezek a közegek felkeltették a fiatal férfiak érdeklődését más népek evangelizálása iránt. A misszionáriusok beszámolói, különféle kiadványok olvasása és az ima révén ezek a fiatalok – akik közül sokan a sziget egyházmegyéiben történő szolgálatra készültek – megismerkedtek távoli vidékekkel és valóságokkal.

A misszionáriusi képzés nem feltétlenül jelentett egyet az elutazásra való felkészüléssel; sokkal inkább segített abban, hogy a papnövendékek az egyetemes Egyház távlatában értsék meg papi szolgálatukat.

Ezzel a céllal jött létre az 1920-as évek elején a sassari szemináriumban a „Szent Xavéri Ferenc” Missziós Kör is. Pinna atya kiemeli a kör kapcsolatát a helyi közösséggel: bár a papnövendékek zárt életet éltek a szeminárium falai között, kijártak a városközpontban található Rózsafüzér-templomba, hogy segítsenek a liturgiák vezetésében. E szolgálat révén a képzés során kialakult szemléletmód a világi hívekhez is eljutott. Ezekről a tevékenységekről a Libertà című katolikus hetilap is beszámol. 1926 májusában a kör háromnapos triduumot szervezett a Rózsafüzér-templomban, és megjelentetett egy különleges, egyszeri kiadványt, amelyet a misszióknak szenteltek. Az imádság mellett folyóiratokat terjesztettek és adományokat gyűjtöttek; ily módon a szeminárium összekötő kapoccsá vált a jövő papjainak képzése és a város lakosságának bevonódása között.

4. 1927 márciusa: már meglévő lelkesedés

Amikor mons. Luigi Drago, a Pápai Missziós Művek Központi Tanácsának elnöke 1927 márciusában megérkezett Sassariba – kíséretében Grimaldi jezsuita atyával, aki korábban Kínában szolgált misszionáriusként –, a világnap létrehozásáról már megszületett a döntés, jóllehet a hírt a városban még nem tették közzé. Ahogy Pinna atya felidézi, a két férfi aktív missziós körre és elkötelezett közösségre talált: olyan termékeny talajra, amelyben a XI. Piusz pápa által szorgalmazott kezdeményezés gyökeret verhetett és kibontakozhatott, összefonódva az imádság és az együttműködés már meglévő, eleven hagyományával.
A március 17. és 19. közötti triduumot 20-án egy missziós ünnepség, valamint számos egyéb találkozó követte. A program a Santa Caterina-templomban tartott vallási szertartásokat ötvözte a Teatro Civicóban zajló tanulmányi ülésekkel és konferenciákkal – amelyek keretében filmvetítésekre is sor került. A résztvevők között papok, szerzetesnővérek, katolikus egyesületek tagjai, diákok, valamint a környező településekről érkező hívek is jelen voltak. A Libertà című újság március 25-i számában kiemelte, hogy az előkészítő munkálatok jelentős részét a papnövendékek végezték. A lap idézte a Rómából érkezett küldötteket is – akiknek köszönetet mondtak, amiért megújult missziós buzgóságot hoztak magukkal –, akik így fogalmaztak: „Sassariban már eleve jelen volt a missziók iránti lelkesedés.” Pinna atya szerint éppen ez a tapasztalat ad tartalmat annak a helyi hagyománynak, amely Sassarit a missziós ihletettség „laboratóriumának” tekinti.

Egy szempont külön figyelmet érdemel: a missziók anyagi támogatása. Ahogy Pinna atya rámutat, az 1924-ben útjára indított „Katolikus Egyetem Napja” kezdeményezés modelljét Sassariban is alkalmazták, példaként szolgálva az adománygyűjtést célzó közös mozgósításra. Így az ima kézzelfogható támogatással párosult, bevonva az egész közösséget a missziós együttműködésbe.

5. Az ima és a megosztás egyetemes napja

A Hitterjesztés Pápai Művének legfelsőbb tanácsa által XI. Piusz pápához benyújtott kérelem egy, a misszióknak szentelt „ima- és népszerűsítő nap” megtartását indítványozta minden katolikus egyházmegyében, plébánián és intézményben. Az 1926. április 14-én jóváhagyott eseményt október utolsó előtti vasárnapjára tűzték ki – amely abban az időben Krisztus Király ünnepe előttre esett. A kezdeményezés középpontjában az ima állt, kiegészülve missziós prédikációkkal, a Műbe való belépés lehetőségével és adománygyűjtéssel. A rendelkezés előírta a „Pro propagatione Fidei” (a hit terjesztéséért szóló) ima beillesztését a szentmisébe, továbbá – meghatározott feltételek teljesítése esetén – teljes búcsú elnyerését tette lehetővé. Ezt az új megemlékezést nem úgy tervezték, hogy felváltsa a helyi missziós ünnepeket, vagy akadályozza az egyéb előírt gyűjtéseket. Ahogy Pinna atya megjegyzi, a dokumentum 1927. január 15-én jelent meg az Acta Apostolicae Sedis című hivatalos közlönyben. A Libertà című lap április 29-én számolt be a hírről, majd később tudósított az október 23-án Sassariban tartott ünnepség előkészületeiről is. A korabeli beszámolók részletesen leírják az istentiszteleteket, valamint a plébániák, a szeminárium, a kórház és a szerzetesközösségek által felajánlott adományokat.

Sassari példája jól mutatja, hogyan találhat kedvező fogadtatásra egy egyetemes kezdeményezés egy olyan közösségben, amely eleve nyitott az együttműködésre. Papnövendékek, papok, családok és betegek – mindenki a maga módján járult hozzá a kezdeményezéshez. A XI. Piusz pápa által alapított világnap közös alkalmat kínált ezekre a megnyilvánulásokra, arra ösztönözve a katolikus közösségeket, hogy tekintsenek túl saját határaikon, és fogjanak össze az evangélium hirdetésének támogatásáért.

(Fides hírügynökség)