Eminenciás Bíboros Úr! Excellenciás Érsek Urak!

Kedves Általános Főtitkárok, Nemzeti Igazgatók és a Pápai Missziós Művek dolgozói, kedves testvérek!

Meleg szeretettel üdvözöllek benneteket, akik több mint 120 országból érkeztetek, hogy részt vegyetek a Pápai Missziós Művek általános gyűlésén. Mindenekelőtt hálámat fejezem ki irántatok és kollégáitok iránt a felajánlott szolgálatotokért, ami nélkülözhetetlen az egyház evangelizációs küldetéséhez, ahogy ezt személyesen tanúsíthatom perui pasztorális szolgálatom évei alapján.

A Pápai Missziós Művek ténylegesen a „fő eszköze” annak, hogy felébressze minden megkeresztelt emberben a missziós felelősséget, és segítse az egyházi közösségeket azokon a területeken, ahol még fiatal az egyház (vö. Ad gentes dekr. 38). 

Ezt látjuk a Hitterjesztés Művében, ami segítséget nyújt pasztorális és hitoktatói programokhoz, új templomok építéséhez, egészségügyi ellátáshoz, valamint oktatási téren a missziós területeken. A Szent Gyermekség Műve is segít a gyermekek keresztény szellemű nevelésében, azonkívül foglalkozik alapvető szükségleteik kielégítésével és védelmükkel is. Ugyanígy a Szent Péter Apostol Műve is segít ápolni a missziós hivatásokat, úgy papi, mint szerzetesi hivatásokat, míg a Missziós Unió azzal foglalkozik, hogy papokat és szerzeteseket képezzen, valamint formálja Isten népét az egyház missziós tevékenységéhez.

Az apostoli buzgóság előmozdítása a népek között lényeges szempontja az egyház  megújulásának, amit eltervezett a II. Vatikáni Zsinat, és ma még sürgetőbb. A mi világunknak, amit megsebzett a háború, az erőszak és az igazságtalanság, szüksége van arra, hogy hallgassa Isten szeretetének evangéliumi üzenetét, és hogy megtapasztalja Krisztus kegyelmének kiengesztelő hatalmát. Ebben az értelemben maga az egyház, minden tagjában, mind jobban arra van hívva, hogy „missziós egyház legyen, ami kitárja karjait a világ felé, ami hirdeti az Igét… és ami az egyetértés kovásza lesz az emberiség számára” (a pápai szolgálat megkezdésekor tartott szentmise szentbeszéde, 2025. május 18). Minden népnek, sőt, minden teremtménynek el kell vinnünk egy igaz és tartós béke evangéliumi ígéretét, ami lehetséges, mert Ferenc pápa szavaival: „az Úr legyőzte a világot és állandó ellentmondásosságát, megbékítve azt keresztjének vérével” (Evangelii gaudium, 229).

Ezért látjuk annak fontosságát, hogy előmozdítsuk a missziós tanítványság lelkét minden megkeresztelt emberben, valamint a sürgősség érzését, hogy minden népnek elvigyük Krisztust. Ez alkalomból szeretném megköszönni nektek és munkatársaitoknak azt a buzgó igyekezetet, amivel minden évben elősegítitek a Világmisszió Ünnepét, október utolsó előtti vasárnapján, ami nekem nagy segítség az Evangelizációs Dikasztérium hatáskörében levő egyházak vezetésében.

Ma, ugyanúgy mint a pünkösd utáni napokban, a Szentlélek által vezetett egyház folytatja útját a történelemben bizalommal, örömmel és bátran, Jézus nevét hirdetve, és a megváltást, ami az evangélium üdvözítő igazságában való hitből születik. A Pápai Missziós Művek fontos része ennek a nagy feladatnak.  A helyi szinten megvalósuló missziós lelkület alakításának és lelkesítésének összehangolása munkájában arra kérem a nemzeti igazgatókat, hogy adjanak elsőbbséget az egyházmegyékben, a plébániákon és a közösségekben való látogatásoknak, így segítve a híveket abban, hogy felismerjék a misszióknak és annak alapvető fontosságát, hogy támogatni kell testvéreinket a világnak azon részeiben, ahol az egyház fiatal és növekedésben van.

Mielőtt befejeznénk mai találkozásunkat, szeretnék veletek együtt elmélkedni a Pápai Missziós Művek identitásának két megkülönböztető eleméről, azaz a közösségről és az egyetemességről. Mint Pápai Művek, amelyeknek feladata a pápa és a püspöki kar missziós küldetését megosztani, arra vagytok hívva, hogy ápoljátok és segítsétek elő továbbra is tagjaitok között az egyház vízióját, mint hívők közössége, amit a Szentlélek éltet, aki megengedi, hogy belépjünk a tökéletes közösségbe és harmóniába a Szentháromsággal. A Szentháromságban találja meg minden dolog egységét. Keresztény életünknek és küldetésünknek e vonása közel áll szívemhez és ez tükröződik Szent Ágoston szavaiban is, amelyet püspöki és most pápai szolgálatomhoz választottam: In illo uno unum [Őbenne egy vagyunk]. Krisztus a mi Megváltónk és Benne egyek vagyunk Isten családjaként túl nyelveink, kultúráink és tapasztalataink gazdag sokszínűségén.

A közösség tudata mint Krisztus Testének tagjai természetesen megnyit bennünket az egyház evangelizációs missziójának egyetemes dimenziója felé, és arra ösztönöz bennünket, hogy lépjük át az egyes plébániák, egyházmegyék és nemzetek határait, hogy megosszuk minden hellyel és néppel az Úr Jézus Krisztus ismeretének fenségét (vö. Fil 3,8).

Egy megújult figyelem az egyház egységére és egyetemességére pontosan megfelel a PMM hiteles karizmájának, amelynek vezérelnie kell a statútumok megújulásának folyamatát, amit elindítottatok. E tekintetben biztos vagyok abban, hogy ez az út úgy megerősíti a PMM tagjait az egész világon a hivatásukban, hogy Isten Népe missziós buzgalmának kovászai lesznek.

Kedves barátaim, ennek a Szent Évnek a megünneplése arra hív mindannyiunkat, hogy „a remény zarándokai” legyünk. Újra elővesszük Ferenc pápa szavait, amiket ez év világmissziós ünnepének témájául választott, azzal fejezem be, hogy bátorítalak benneteket, hogy legyetek továbbra is „a remény zarándokai a népek között”.

Rábízlak benneteket, jótevőiteket és mindazokat, akik veletek dolgoznak nagyon fontos művetekben, Mária szeretetteljes közbenjárására, aki az egyház Anyja, szívből adom apostoli áldásomat mint az Úrban való tartós öröm és béke zálogát.